A csavarokat általában két kategóriába sorolják: fémes és nem{0}}fémes, ahol a fémes anyagok dominálnak, és széles körben használják különféle területeken, például a gépiparban, az építőiparban és az elektronikában.
A fémes anyagok közül a legelterjedtebbek a szénacél, rozsdamentes acél, ötvözött acél, réz és rézötvözetek, valamint alumíniumötvözetek. A szénacél csavarokat alacsony költségük és jó megmunkálhatóságuk miatt széles körben használják általános mechanikai csatlakozási forgatókönyvekben, például bútorokban és készülékekben. Szilárdsági fokozatukat általában hőkezelési eljárásokkal osztályozzák, mint például 4,8-as fokozat, 8,8-as fokozat stb., ahol a magasabb számok nagyobb szilárdságot jeleznek.
A rozsdamentes acél csavarokat széles körben használják a magas korrózióállósági követelményeket támasztó területeken, mint például a vegyészet, a tengerészet és az élelmiszer-feldolgozás. A gyakori rozsdamentes acél anyagok közé tartozik a 304 és 316, a 316 rozsdamentes acél pedig jobb korrózióállóságot kínál. Az ötvözött acélcsavarok szilárdsága, keménysége vagy korrózióállósága más ötvözőelemek, például króm, molibdén és nikkel hozzáadásával javul, így alkalmassá válik a magasabb teljesítményigényű alkalmazásokhoz.
A réz és rézötvözet csavarok jó elektromos és hővezető képességük, valamint korrózióállóságuk miatt egyedülállóan alkalmazhatók az elektronikában, az elektrotechnikában és a kommunikációban.
Az alumíniumötvözet csavarokat könnyű súlyuk és nagy szilárdságuk miatt kedvelik a repülőgépgyártásban, az autógyártásban és más területeken. Ezenkívül a speciális anyagokból, például titánötvözetből készült csavarok rendkívül nagy szilárdságuk és korrózióállóságuk miatt pótolhatatlan helyet foglalnak el a csúcskategóriás-berendezések gyártásában.
A csavarok anyagának kiválasztásakor átfogóan figyelembe kell venni olyan tényezőket, mint az adott működési környezet, a terhelési követelmények és a költségkeret, hogy a csavar teljesítménye megfeleljen a használati követelményeknek.
